Kint didergőn alszik a táj
Kicsit összébb bújva talán
Nincs csillag sem az égen
A felhők úsznak a szélben
Egy árva féltést elengedve
Egy sóhajtást a fellegekbe
Átadok a szélnek, remélve
Hosszú útját majd elérve
Megtalál ma éjjelen Téged
Érintés mely nálad ér véget
Ajkadon pihen meg örökre
Így adva esélyt, az örömre
Hogy, ma éjjel ott lehettem
Csókomat ajkadra leheltem
S ha reggel majd, felkelsz
Ajkadon egy érintést lelsz
Éjjeli érintés, így neveztem
Mikor ma éjjel ott lehettem
Melyet csak álomnak hiszel
Melyet talán a szellő visz el
Reggeli szellő, mikor kilépsz
Mikor a szabadban útra kélsz
Tova fújja édes kis érintésem
Átadva a nappali feledésnek!
(ismeretlen)
