versblog

Szenvedni élet.Szenvedni jó.Szenvedni félek,Pedig itt ez a szóKi kell mondjam,kell hogy érezd,Kell, hogy tudjad,Szeretlek téged.Egyedül állokAz eresz alatt,Nincs aki várjonRám, az ég szakad.És megnyílik a föld isMár oly erősen húzNem tudok tovább állniTúl nagy ez a súly.Veled…

Megőrjít a szó, mit tőled hallok,Fáj a hang mely torkodból felragyog.Izzik a szívem ha meglátlak valahol,Sírva gondolok rád, legyek akárhol.Egyedöl pityergek az éj sötétjében,Míg boldogan alszol kedvesed ölében.Nem bírok aludni, se ébren lenni már,S neked eszedbe se jutok, soha…

Mert amíg remény van, addig van minden, hittem. S hitem, hogy visszatér a múlt nem csorbult még, a szándék, hogy legyek neked, s olyan, mint fehér lovam hátán sárkánnyal vívó hős, ki szabad idejében szonetteket költ: Az vagyok! Vedd észre hát koldusgúnyám alatt a királyi…

...miért nem fogod kezem......mikor olyan merev...rideg és érzelem...mentes világ...görcsös hörgés, véres virág......súlytalan lebegés...számomra remegés a lét......kietlen siváran pusztul a rét......boldog-boldogtalan egymástól távol......két szemedben mi az, ami…

Reszketve odébbállRá többé nincs szükség.Csak fájdalom vár ráÉs magány és ürességÉs boldogtalanságÉs álmatlan álmokÉs céltalanságÉs rímtelen sorok.És vágyakÉs szívekÉs magányÉs ízekÉs emlékÉs halálÉs feledés.(saját)

Fáj, vérzik, lobog, remeg,üres, dobog, sír és beteg,kong, szakad, zuhan, reszket,zokog, szenved de nagyon szeret.(saját)

Kilépek szobámból az erkélyre,s eltekintek a messzeségbe.A nap már réges rég lement,s lassan sötétség lepi el az eget.Kislámpások ragyogják be a mélykék eget,s keresem a csillagom, ami hozzá elvezet.Hozzá, kinek álmaira angyalok vigyáznak,Kinek álmaiban a boldogságára…

Kint didergőn alszik a tájKicsit összébb bújva talánNincs csillag sem az égenA felhők úsznak a szélbenEgy árva féltést elengedveEgy sóhajtást a fellegekbeÁtadok a szélnek, remélveHosszú útját majd elérveMegtalál ma éjjelen TégedÉrintés mely nálad ér végetAjkadon pihen…