Nem vagy itt velem.
Sohasem.
Félek, kezem nem érinti meg
soha szerelmed.
Érzem amit te nem.
A szélben nézlek
bámulom tested
mert téged kereslek benne.
A lelked után kutat szemem
Isteni teremtmény s egyben
Akadály nekem.
Fáj hogy csak látlak
mint embert
mert közelebb sosem engedsz
hisz nem szeretsz.
Nem érzed mit én.
Kínlódva nem görnyedsz össze
egyetlen pillantásomra
melyben nem érzed
a viszonzást.
Nem tudod ki vagyok,
csak azt látod, mit Isten rám aggatott
egy gyönyörű húsköteg, bőrrel fedve
egy nő, kinek finom íze
elcsábít néhány percre
néhány kóstolóra
néhány csókra.
És ennyi.
Kong a szíved, csupán ember
vagy, csupán hús és vér
mert lelked nem létezik,
nincs szíved, mi működtetné
e rendszert
nem vagy te számomra senki
csak egy ember.
(saját)